A pszichodráma egy jól kidolgozott csoport pszichoterápiás módszer, mely egyben mély önfeltáró technika. Nincs kötött tematikája, mindig a jelenlévők aktuális témái határozzák meg azt. A dráma, a játék azt jelenti,
hogy - nem csupán csak beszélünk a problémákról, - hanem megjelenítjük, cselekvésben, mozdulatokban is kifejezzük lelki tartalmainkat. Ennek célja, hogy a szavakon túl, mélyebb, ösztönösebb, spontánabb kifejezési módot találjunk. Azért hatékony, mert újra átéljük érzelmileg az adott helyzetet, de kívülről, és a másik szempontjából is rá tudunk nézni arra. A foglalkozások során bepillantást kaphatunk mások problémáiba és probléma-megoldási módjába, hisz újrajátszunk helyzeteket az életünkből. Így lehetőség nyílik rá, hogy mélyebben megértsük a szituációk mögött rejlő valódi fo-lyamatainkat, észrevegyük a játszmáinkat, változtathassunk hibás működési mód-jainkon, megértsük, megismerjük önmagunk működését, önmagunk folyamatait, önmagunkat. Mindez csoportban történik, egy megértő, elfogadó, emberi érzésekkel megnyivánuló emberi közösségben.

A pszichodráma egy jól kidolgozott tüneti– és feltáró jellegű csoport-pszichoterápiás módszer, melyet eredetileg Jacob Levi Moreno a század első felében dolgozott ki, és Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-es évek elején.

A valóságban életünket kisebb-nagyobb csoportokban éljük. Kapcsolatban vagyunk a szüleinkkel, barátainkkal, tanárokkal, munkatársakkal, stb. Az örömöket is általuk éljük meg, de többnyire a konfliktusok is ezekből a viszonyokból fakadnak. Tehát a velünk való történések, akár jók, akár rosszak, csoportban történnek, így feldolgozásuk is könnyebb közösségben. Számos olyan dolgot megélhetünk itt, amit egyedül, vagy párban nem tudunk átélni: kívülről megfigyelhetjük mások vagy saját viselkedésünket (ha valaki eljátssza azt), Inspirálhat bennünket mások küzdelme, vagy hogy nem vagyunk egy-egy problémával egyedül — mert valójában nagyon hasonlóak az emberek problémái. Segítség még egy pszichodráma csoportban, az is hogy, itt nem adnak "okos" tanácsokat a többiek (amit már száz helyről hallottunk) és nem értékelik a viselkedésünket (ez milyen hülyeség volt, vagy az milyen nagyszerű volt). Talán mindig arra vágytunk, hogy egy megértő, elfogadó, emberi érzésekkel teli emberi közösségben tegyünk próbálkozásokat az élet gyakorlására.